Mi fán terem a bélflóra?

A kb. 1,8 m2 -es nagyságú bőrfelületünk még bonyolultabb, mivel eléggé különböző testtájékokat tartalmaz, amelyek mindegyike egyedi ökoszisztémával rendelkezik. A bőr úgynevezett sivatagi területein (száraz bőr, például fenék, alkar és a kéz különböző részei) található a legnagyobb mikrobiális sokféleség, beleértve a 19 különböző baktériumosztályt, négy fő csoporttal (Actinobacteria (52%), Firmicutes (24) %), Proteobaktériumok (17%) és Bacteroidetes (7%)). Itt még a gram-negatív fajok is jelen vannak, amelyeket valamikor a gyomor-bél traktus szennyeződésének tartottak. Érdekes, hogy a száraz bőrű területek nagyobb filogenetikai változatosságot hordoznak, mint ugyanazon személy bél- vagy szájürege.

A zsíros területeken (faggyúterületek, mint a homlok, a fül mögött, a háton és az orrlyuk oldalán) többnyire Propionibacterium fajok laknak. Ez a baktérium általában ártalmatlan, de részt vesz az ártalmas kórokozók elleni küzdelemben. A pubertás beköszöntével megváltozik a bőr kémiai összetétele, elsősorban az arcon, a hormonok eltolódása miatt. Ez a változás harcot indít az immunrendszer és a propionibaktériumok között, ami fertőzött faggyúmirigyekhez és így pattanásokhoz/aknékhoz vezethet.

A párás 'dzsungelekben' (nedves helyeken, mint például a köldök, a hónalj boltozat, ágyék, a fenékredők, a talp, a térd és a belső könyök mögött) élnek a Corynebacterium és Staphylococci fajok. Bár ezeken a területeken a mikrobák sokfélesége a száraz bőrű helyekhez képest alacsony, a baktériumok mennyisége a legnagyobb, körülbelül 15 millió baktérium található egy bélyeg méretű területen. 

Fantasztikus ugye?! De menjünk tovább..

A bőr egyik nagyon fontos harcosa a Staphlyococcus epidermidis, amely aktívan együttműködik a bőr immunrendszerével, hogy távol tartsa a kórokozó baktériumokat (pl. Staphylococcus aureus). Mint a testünk összes ökoszisztémája, ennek a szimbiózisnak a megzavarása betegségeket okozhat. A bőrbetegségek, mint az  atópiás dermatitis, a pikkelysömör, az akne vulgaris és a krónikus sebek jól ismert példák az ilyen diszbiózisra (bakteriális egyensúly hiány).

Az emésztőrendszert nézve a szájjal és annak mintegy hatmilliárd mikroorganizmusával, lakójával kezdjük, amelyek négy fő mikrobiális osztályba tartoznak (Firmicutes, Proteobacteria, Bacteroidetes, Actinobacteria és Fusobacteria). Ezek olyan baktériumok, amelyek a száj nyálkahártyánkban telepednek meg, továbbá a fogainkon, nyelvünkön és mindegyik megint más és más, saját ökoszisztémával, jellegzetes sokféleséggel. Összességében a szánkat egyetlen baktériumfaj uralja: a Streptococcus.

Savassága miatt a gyomorban csak kis számú életközösség található, bár nem kevésbé fontos, mint a többi. Főleg Actinobacteriumokból és Helicobacter -ből (pl. H. pylori) áll. A gyomor savasságának szabályozása mellett a H. pylori a ghrelin hormon csökkenését okozza, amely részt vesz az étvágy szabályozásában. Sajnos a H. pylori az elmúlt évtizedekben rossz hírnévnek örvend, mint az arra fogékony emberek emésztőrendszeri fekélyeinek kórokozója. 

Ha tovább megyünk a bélben a vékonybélünkig, és  még lejebb a vastagbélbe, a baktériumok mennyisége drasztikusan megnő a tovább haladás során. Bélrendszerünkben milliószor több baktérium található, mint a bőrön vagy a szájban. Valójában nem is láthatjuk a vastagbelünk falát, mert azt baktériumszőnyeg borítja. A bélflórát két, mikrobiális osztályba tartozó baktérium törzsek uralják - Bacteroidetes és Firmicutes - arányuk nagyon változó az egyének között, és egyensúlyuk fontos szerepet játszik az elhízásban. 

Kimutatták, hogy a Firmicutes magasabb százalékban jelenléte a bélben a Bacteroidetes-hez képest elhízást okoz. Amellett, hogy képes több vagy kevesebb energiát kinyerni a táplálékból, a bél mikrobiomjának további nagyon fontos feladatai is vannak. Ide tartoznak egyrészt az anyagcsere funkciók, mint például a vitaminok szintézise, ​​a vegyi anyagok és tápanyagok lebontása, a zsíranyagcsere támogatása, másrészt az immunrendszerrel való kölcsönhatás, például a kórokozók 'pofozgatása', 'edzése', és az immunrendszer stimulálása és érési folyamatának szabályozása. 

Hasznosnak találtad? Lehet éppen ez az írásom segít majd neked, te pedig az ismerőseidnek, ha megosztod velük. Köszönet érte, ha megosztod! Zita <3

Felhasznált szakirodalom:

1. Abedon, S. T., Kuhl, S. J., Blasdel, B. G., & Kutter, E. M. (2011). Phage treatment of human infections. Bacteriophage, 1(2), 66-85. https://doi.org/10.4161/bact.1.2.15845
2. Ackerman, J. (2012). The ultimate social network. Scientific American, 306(6), 36-43. https://doi.org/10.1038/scientificamerican0612-36
3. Ai, D., Huang, R., Wen, J., Li, C., Zhu, J., & Xia, L. C. (2017). Integrated metagenomic data analysis demonstrates that a loss of diversity in oral microbiota is associated with periodontitis. BMC Genomics, 18(S1), 1041. https://doi.org/10.1186/s12864-016-3254-5
4. Alekseyenko, A. V, Perez-Perez, G. I., De Souza, A., Strober, B., Gao, Z., Bihan, M., ... Blaser, M. J. (2013). Community differentiation of the cutaneous microbiota in psoriasis. Microbiome, 1(1), 31. https://doi.org/10.1186/2049-2618-1-31
5. Andersson, D. I., Hughes, D., & Kubicek-Sutherland, J. Z. (2016). Mechanisms and consequences of bacterial resistance to antimicrobial peptides. Drug Resistance Updates, 26, 43-57. https://doi.org/10.1016/j.drup.2016.04.002
6. Bahar, A. A., & Ren, D. (2013). Antimicrobial peptides. Pharmaceuticals, 6(12), 1543-1575. https://doi.org/10.3390/ph6121543
7. Barbut, F., & Meynard, J. L. (2002). Managing antibiotic associated diarrhoea. BMJ (Clinical Research Ed.), 324(7350), 1345-6. https://doi.org/10.1136/bmj.324.7350.1345
8. Blaser, Martin J., Missing Microbes: How the Overuse of Antibiotics Is Fueling Our Modern Plagues, Henry Holt Verlag, New York, 2014